"A foglyok lába szó szerint elkezdett üszkösödni" - sokkoló részletek láttak napvilágot az orosz fogságban szenvedő ukránok sorsáról.

Egy nemzetközi médiaprojekt vizsgálatának köszönhetően számolhatott be egy, a projektben ugyancsak részt vevő ukrán lap, az Ukrajinszka Pravda arról, milyen körülmények között tartják fogva Oroszországban, illetve a megszállt ukrán területeken az ukrán foglyokat. A vallomások nem hagynak kétséget afelől, hogy az oroszok által szervezett kínzási folyamatnak világos, hosszú évek alatt csiszolt struktúrája van. Ezekből a beszámolókból közöl most részleteket a hirado.hu. Cikkünk elolvasását csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

Április 29-én a világ 13 médiuma közölt cikkeket a Viktorija Projekt keretében, amelyet Viktorija Roscsina újságíró halálának szenteltek - írja az Ukrajinszka Pravda a többrészes cikksorozatában.

A neves ukrán sajtóorgánum munkatársának tragikus sorsa arra ösztönözte a nemzetközi közösséget, hogy hangot adjanak a borzalmas körülményeknek, amelyek között több ezer ukrán állampolgárt tartanak fogva Oroszország területén és Ukrajna megszállt részein. Az események sürgető figyelmet követelnek a világ számos emberi jogi szervezetétől.

Ahogyan az Ukrajinszka Pravda jelentései is rávilágítanak, a katonai és civil foglyok, valamint hírszerzési tisztviselők többtucatnyi tanúvallomása egyértelműen bizonyítja, hogy az oroszok által végrehajtott kínzási rendszernek jól definiált, hosszú évek alatt kidolgozott struktúrája van. E hatalmas "kínzógépezet" működését először az 2014-től elcsatolt Krím és a megszállt Donbasz területein tesztelték. Az Orosz Föderáció által az ellenőrzött területeken végrehajtott műveletek algoritmusát egészen az automatizálás szintjéig kidolgozták. Közvetlenül azután, hogy az orosz hadsereg bevonul a megszállt területekre, a hatalmat az FSZB (az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódjaként) vette át, ezzel is megerősítve a rendszeresített kínzási folyamatokat.

Ukrajna teljes körű megszállását követően városok és falvak elfoglalásának első napjaitól kezdve az FSZB Oroszország utasítására helyi hatóságokat nevezett ki, elfojtotta az ukránbarát gyűléseket, és nyomást gyakorolt azokra a vállalkozókra és köztisztviselőkre, akik nem voltak hajlandók együttműködni velük. "A megszállt területeken az FSZB irányította a munkacsoportokat. Az volt a feladatuk, hogy ukránbarát embereket találjanak" - mondta a projekt újságíróinak az egyik európai hírszerző ügynökség képviselője.

Az FSZB a bűnüldöző szerveket használta fel a másként gondolkodó elemek felkutatására. Viktorija Roscsinát őrizetbe vétele után például először az enerhodari "hivatalos" rendőrőrsre küldték, majd Melitopolba szállították, ahol a város egyik ipari övezetében szervezett "nem hivatalos" kínzókamrában tartották fogva. A foglyok tanúvallomásai szerint a megszállt területek más részein a fogva tartások hasonló minta alapján történnek.

A megszállt területeken való fogva tartás után az ukránokat Oroszország területére szállítják. Az ukrán foglyok számára legismertebb helyszín az emberi jogi aktivisták körében a Taganrog városában található 2. számú fegyház. Ide érkeztek az első ukránok 2022 áprilisában, amikor még javában zajlott a Mariupolért vívott harc. A közbeszerzésekkel kapcsolatos nyilvános adatok elemzése nyomán az újságírók arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy a fegyház celláihoz képest drámaian túllépték a befogadóképességet. Ezt alátámasztotta több egykori fogvatartott is, akikkel sikerült interjút készíteni: ők olyan túltelített cellákról számoltak be, ahol a megszokott három-négy fő helyett gyakran több mint tíz ember együtt tartózkodott.

2025 áprilisában az ukrán emberi jogi aktivisták megdöbbentő felfedezéseket tettek: több mint 180 olyan fogva tartási helyet azonosítottak, ahol ukrán állampolgárokat tarthatnak fogva. A különböző szervezetek által összeállított listák áttekintése révén arra a megállapításra jutottak, hogy a Kreml a fogságba esett ukránokat igyekszik a lehető legszélesebb területen szétszórni. A börtönök földrajzi elhelyezkedése rendkívül változatos: Oroszország nyugati határától egészen Ázsiáig terjed, sőt a mérsékelt európai éghajlattól a fagyos Északi-sarkkörig. Ez a szomorú helyzet rávilágít arra, hogy a fogva tartottak sorsa nem csupán egy helyi ügy, hanem egy széleskörű, geopolitikai kihívás is.

A Viktorija Project hat hónapos munkája alatt rengeteg információt sikerült megtudni erről az intézményről, amely a kínzások feljegyzett típusainak meglehetősen széles listájával tűnik ki. Több fogoly vallomása szerint minden a "fogadással" kezdődött, amikor a foglyokat éppen csak behozták a fegyházba. Általában bekötötték az emberek szemét, így nem láthatták, mi történik körülöttük.

A szállítást követően mindenkit cellákba helyeztek, ahol négy-öt személy számára kialakított kis helyiségek vártak rájuk. Az orosz katonák azonban a helyiségeket több tucat fogollyal zsúfolták tele. Ezt követően a foglyokat egyesével vitték ki "hivatalos eljárásokra", mint például ruházatkiadásra vagy előzetes kihallgatásra. Az őrök szinte folyamatosan bántalmazták őket, nem csupán kézzel és lábbal, hanem gumibotokkal is. Volodimir Labuzov, a 36. tengerészgyalogos dandár főorvosa így emlékszik vissza a "fogadás" szörnyű pillanataira:

Ezután az emberek csoportokba lettek osztva a cellákban. A civil foglyokat és a hadifoglyokat szigorúan elválasztották egymástól. Ezt követően a foglyoknak "kapcsolatba" kellett lépniük a büntetés-végrehajtási hatósággal. A helyszínen több kínzókamra is található, kezdve egy egyszerű asztallal és székkel berendezett helységtől, ahol kalapáccsal bántalmazták az embereket, egészen egy hatalmas fémkályhával felszerelt kínzókamráig, amelybe az oroszok megpróbálták betuszkolni a foglyokat a kihallgatások során.

Az ukrán hírszerzés és az ENSZ által közzétett jelentések alapján kiderült, hogy Taganrogban számos brutális kínzási módszert alkalmaztak. A fizikai bántalmazások mellett elektrosokkot is használtak a vizes testeken, különféle fojtogatási technikákat vetettek be, és tetoválások égetésére öngyújtót használtak. Az áldozatokat kivégzéssel és nemi erőszakkal való fenyegetésekkel is terrorizálták. A foglyokat gyakran bilincsekkel láncolták a rácsokhoz, sőt, egyeseket őrkutyákkal együtt ketrecekben tartottak a fagyos időjárásban. Továbbá, különös figyelmet érdemel egy házi készítésű villamosszék említése is a jelentésekben.

- olvasható a lapban.

A kínzás egyik legfőbb célja az volt, hogy az áldozatok olyan bűnök elkövetését ismerjék el, amelyeket soha nem követtek el. Ezt a brutális gyakorlatot szemlélteti Olekszandr Makszimcsuk, az azovi hadifogoly esete, akinek története sokkoló részleteket tár fel. A rosztovi bírósági tárgyaláson Makszimcsuk elmondta, hogy milyen szörnyű kínzásokkal kellett szembenéznie. Vallomásában arról számolt be, hogy fejjel lefelé lógatták, áramütésekkel kínozták, vákuumzsákokkal fojtogatták, és vízcsövekkel verték a testét. Ezen borzalmak fényében világossá válik, hogy a kínzás célja nem csupán a fizikai fájdalom okozása volt, hanem az is, hogy elérjék, hogy az emberek a saját hazugságaikat vallják be.

Olekszandr részletesen beszámolt a megpróbáltatásairól, kiemelve, hogy a börtönőrök következetesen arra kényszerítették, hogy az utolsó bírósági nyilatkozatában kérjen bocsánatot a "Donyecki és Luhanszki Népköztársaság polgáraitól" olyan bűncselekményekért, amelyeket sosem követett el. Ezzel a manipulációval próbálták meg letartóztatni az igazságot, és elérni, hogy elismerje a vádakat, amelyekkel valójában sosem volt dolga.

A fogva tartás ideje alatt az emberek teljesen elszigetelve élnek, elzárva a külvilág hatásaitól. Az ukrán foglyokhoz sem levelek, sem csomagok nem érkezhetnek, és az ügyvédek sem látogathatják őket. Hasonlóképpen, a hozzátartozók is kénytelenek információk nélkül maradni a bent lévőkről, ami tovább súlyosbítja a helyzetüket.

Viktorija Roscsina története épp egy ilyen példa. A projekt részeként az Ukrajinszka Pravda munkatársai beszéltek a melitopoli Olenával is, akinek férjét 2022-ben rabolták el az oroszok az otthonából. A nő csak két évvel később, 2024-ben tudta meg, hol van a férje. "2023 májusa óta csaknem negyven levelet írtam a koordinációs központon keresztül. De soha nem kaptam választ. 2024 márciusában a Civilek fogságban nevű civil szervezettől megtudtam, hogy az orosz ombudsmannak van egy listája azokról, akiket meg akar látogatni. És a férjem neve is rajta volt. Azt mondták, írhatok egy levelet. Ennek bizonyos feltételei voltak: oroszul kellett írni, és nem szólhatott a politikáról vagy a háborúról. Nem lehetett tudni, hogy hova küldik" - mesélte az asszony.

Olena 2024 júliusában kapott egy levelet, amelyben mindössze három sor volt: "Élek, egészséges vagyok, szeretlek. Remélem, hamarosan találkozunk." Olena nem tudta, hol van a férje. Csak 2024 áprilisában, egy szokásos csere során mondta el neki az egyik fogoly, hogy férjét legalább 2024 januárja óta a taganrogi börtönben tartják fogva. A nő soha nem kapott hivatalos tájékoztatást az oroszoktól.

Cikkünk csupán egy szeletét kínálja a Viktorija Projekt átfogó elemzésének. Az Ukrajinszka Pravda által közzétett írások további elképesztő, sokkoló, szinte egy horrorfilmbe illő eseményeket tárnak fel, mindezt a túlélők megdöbbentő visszaemlékezései és hírszerzési adatok fényében.

Az ENSZ és az ukrán hírszerzés legfrissebb jelentései szerint közel 700 esetben dokumentáltak egyéni és csoportos kínzást. Kiemelendő, hogy 2025 tavaszától 29 különböző fogva tartási helyszínen tapasztaltak rendszeres kínzásokat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Oroszország más börtöneiben, ahol ukrán foglyokat őriznek, szintén valószínű, hogy hasonló kegyetlenkedések zajlanak.

Ami a hadifoglyokat illeti, május 1-jén Irina Verescsuk, az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője azt mondta, hogy Oroszország körülbelül 8000 ukrán katonát tart fogva. Hangsúlyozta azonban, hogy a cserék során többek között olyan embereket is visszaszolgáltattak, akik hivatalosan eltűntek, vagyis akiknek fogságát Oroszország eltitkolta. Ennek oka lehet az, hogy az oroszok nem adnak tájékoztatást az elfogott ukrán katonákról, vagy az, hogy a nemzetközi szervezetek nem dolgoznak elég hatékonyan. Emellett még mindig vannak olyan eltűnt személyek, akiket Oroszország fogságba ejthetett vagy megölhetett. A belügyminisztérium szerint 2024 őszére ez a szám elérte az 50 ezer főt.